Az indulás

Főpásztori ,,indító”

,,...Átalakuló világunkban valamennyi katolikus nagy örömmel fogadja, hogy immár nincs akadálya saját iskolák létesítésének, hogy szerzetesi közösségek újra színre léphetnek, hogy saját újságot, rádiót indíthatunk. De mindezek önmagukban csak puszta lehetőségek. (...) Hiba len-ne azt gondolni, hogy a több mint negyvenéves ,,szünet” után minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk – hisz az egykori szerzetesek ma már nyugdíjasok. Magunknak kell újraépíteni a magyar Egyházat, kihasználva a lehetőségeket. Ilyen lehetőség most útjára induló katolikus folyóiratunk is, mely az írott szó erejét felhasználva próbál apostolkodni. Bízva abban, hogy a lap hitéletünk megújulását is szolgálja, bocsájtom útjára és adom főpásztori áldásomat az Új Misszió folyóiratra, hogy hivatását mindig betöltse, és munkatársai magánemberként és újságíróként is Isten útján járjanak...”

(Eger, 1989. július 2.,  Seregély István érsek)

A kiadó: Zachár Géza

,,Furcsa és visszatetsző, mikor urak és úrnők jönnek a templomba s köszönnek jobbra, balra, hátrafelé is, csak éppen előre nem köszönnek – az Oltáriszentségben lakozó Istennek”... – írta 1917-ben a Miskolczi Katholikus Tudósító. A lapot 1912-ben Rétay Kálmán plébános alapította, amely  a ‘40-es évek végéig tájékoztatta, s lelki írásaival buzdította Miskolc és környékének katolikusait. Kiadója az ,,Alsó- és Felsővárosi Római Katholikus Plébánia Hivatal”, azaz a mindszenti- és a Szent Anna-plébánia volt. Nem ez az első alkalom tehát, hogy egyházközségünk folyóiratot jelentet meg...

(Részlet a kiadó, a Szent Anna plébánia bemutatkozásából – Új Misszió 1. szám.)

A főszerkesztő: Czoborczy Bence

Mindnyájunk számára nagy öröm, hogy jó néhány évtized után egyházaink lehetőséget kaptak a szabadabb működésre.  Ennek jele ez a lap is. S bár tudjuk, hogy Egyházunk Krisztus teste, s nincs hatalom, amely e testet el tudná pusztítani – ,,csonkításra” viszont már nem egy példa volt a történelem során. Ilyen ,,csonkítás” történt Magyarországon a ‘40-es évek végétől szinte napjainkig. Ennek eredménye, hogy ma, amikor mód nyílik az ,,újjá-építésre”, szinte misszióra van szükségünk, hogy a magyar Egyház talpra tudjon állni. Folyóiratunk, az Új Misszió is ezt a célt szeretné szolgálni az egyre leterheltebb családok otthonaiba eljutva...

(Miskolc, 1989. augusztus 1.)

Egy évvel később...

,,...Ez az egy esztendő nemcsak a lap, hanem hazánk történetében is nagy idő. Hiszen ami ma már biztos, az 1989 augusztusában még csak reménység volt. Ezért is illeti külön köszönet lapunk felelős kiadóját, Zachár Géza plébános urat, aki merte vállalni a több évtizedes kommunista uralom után másodikként megjelenő katolikus folyóirat kiadását. Köszönet illeti azokat az egyházközségeket, híveket, akiknekadományaiból útnak indulhattunk.  Köszönetet mondunk Seregély István egri érsek úrnak az anyagi és erkölcsi támogatásáért. Köszönet a lapterjesztőknek, s az Olvasóknak, akik kitartottak mellettünk...

De elsősorban megköszönjük a jó Istennek azt a sok kegyelmet, amelyet munkánkhoz adott!

(Miskolc, 1990. augusztus 1. )

15 évesek lettünk

Amikor 1988-ban már érződni kezdett a rendszerváltás szele, lányom keresztapja révén – aki egri egyházmegyés pap – megkerestem Seregély István érsek urat, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét. Mint újságíró szükségét éreztem ugyanis egy új katolikus lap beindításának. Érsek atya el-képzeléseim meghallgatása után nekem szegezte a kérdést: ön gyakorló vallásos ember? Rendszeres gyónó, áldozó, templombajáró? Igenlő válaszom után egy hivatalos levelet adott, amelyben felhatalmazott, hogy az Egri Egyházmegye területén adományokat gyűjthessek az új katolikus folyóirat, az Új Misszió számára.

Érsek úr egyenes kérdése akkor nagyon meglepett. Azóta rájöttem, hogy a legfontosabbat akarta megtudni rólam, ami nélkülözhetetlen egy katolikus újságíró számára. Ma már jómagam is erre a kérdésre vagyok legelőször kíváncsi azokkal szemben, akikkel fontos munkakapcsolatba kerülök.

Megkezdődtek hát az adománygyűjtés hosszú és romantikus hónapjai. Barátom Trabantjával pöfögtünk plébániáról plébániára, majdnem száz helyre jutottunk el személyesen. Megtapasztalhattuk a ferences kolduló-barátok boldog, de viszontagságos életét. Három füzetet vittem mindenhova magammal: az egyikbe az adományokat írtam (ezek összege 500-tól 20 ezer forintig terjedt), a másikba az atyák ötleteit, hogy milyen újságot szeretnének, a harmadik füzetbe pedig azoknak a nevét, akiknek írásaira a jövőben számíthatok.

Huszonkilenc éves voltam ekkor, tele lelkesedéssel és tenniakarással, semmiféle nehézség nem tudta elvenni a kedvemet. Pedig akadt belőle bőven. Egyik utunk során a plébános több mint egy órán át sorolta az okokat, hogy szerinte miért nem lesz az egészből sem-mi. Minden aggódó felvetésére megválaszoltam, de ő újabbat hozott elő. Végül ezt mondtam neki: ha az atya nem akarja támogatni a lapot, az nem baj, más is döntött már így. Én viszont hiszek abban, hogy beindul és működni fog. Néhány nap múlva az ő adománya is megérkezett...

A katolikus sajtó egyik ismert képviselőjét azzal a céllal kerestem meg, hogy bátorítást, tanácsokat kapjak tőle. Miután valamennyi el-képzelésemről beszámoltam, ő csak ennyit mondott: ,,Fiatal barátom, ez mind nagyon szép, de egy számra való ötletből nem lehet lapot csinálni. Egy újságot folyamatosan kell működtetni. Nem javaslom önnek, hogy belekezdjen.” Megköszöntem tanácsát, s eljöttem tőle. Az utcán akkor eldöntöttem magamban: ezek után biztos, hogy megcsinálom. A jó Isten sohasem engedett elkedvetlenedni…

Így született meg 1989 augusztusában a rendszerváltás utáni időszak második katolikus lapja, az Új Misszió. Azóta 15 év telt el, s az Egri Főegyházmegyéből kilépve az ország sok-sok pontjára eljutottunk. Sőt, Erdélybe is… Hála érte az Irgalmas Jézusnak!

Czoborczy Bence
főszerkesztő