Szűzanyai áldás a kis felhőről

- Már 29 éve kérdem minden nap a jó Istent, miért pont engem választott ki, miért adott nekem ilyen nagy ajándékot?! Ez nagy, nagy felelősség az emberek előtt, de Isten előtt is. Elfogadtam a Szűzanyától a feladatot, s kérem minden nap, adjon nekem erőt ahhoz, hogy tudjam teljesíteni…

Szűzanyai áldás a kis felhőről

- Már 29 éve kérdem minden nap a jó Istent, miért pont engem választott ki, miért adott nekem ilyen nagy ajándékot?! Ez nagy, nagy felelősség az emberek előtt, de Isten előtt is. Elfogadtam a Szűzanyától a feladatot, s kérem minden nap, adjon nekem erőt ahhoz, hogy tudjam teljesíteni…

1981-ben családommal Mostarban éltünk, s az iskolai szünetekben mindig ide jöttünk. Június 24-e volt, Keresztelő Szent János ünnepe. Délelőtt szentmisére mentünk, estefelé szüleink pihentek, és mi azt csinálhattunk, amit akartunk. Megbeszéltük a barátokkal, hogy a falu végén találkozunk. Mirjana és én értünk elsőnek a hegy aljára, s vártuk a többieket. Nem is tudom, mennyi idő telt el, már kezdtünk unatkozni, ezért hazafelé indultunk. Mintha valami vonzott volna, visszanéztem a hegyre: a Szűzanyát láttam ott. Szóltam Mirjánának, nézzen fel ő is, mert ott van a Szűzanya, de ő nem nézett oda, csak annyit mondott, hogy butaság… Az első házaknál találkoztunk Marijával, ő éppen a juhok után ment. Látszott az arcomon valami, mert mikor meglátott, ijedten kérdezte: ,,Mi történt veled, Ivánka?” Elmeséltem neki az élményemet – persze, nem hitte el… De azért visszamentünk arra a helyre, ahonnan észrevettem a Szűzanyát. S akkor velem együtt látták a lányok is: 400-600 méterre volt fönt a hegyen, s integetett, hogy menjünk közelebb. Az összes érzés összekeveredett bennünk: örültünk, nevettünk, sírtunk, imádkoztunk…, de a legerősebb a félelem érzése volt, úgyhogy elfutottunk. Az utcán találkoztunk a három fiúval, s elmondtuk nekik is, mi történt, visszamentünk velük, s ők is látták a Szűzanyát. De fölmenni a hegyre még így, hatan sem mertünk. Nem tudom, mennyi időt töltöttünk ott a hegy talpán… Később az egyik háznál, ahol meséltük a történést, az asszonyok hozzánk dobálták az asztalon lévő almákat, mert felháborodtak: miket beszélünk, ez nem játék… Elmeséltem otthon is a testvéreimnek meg a nagymamámnak. A bátyám és a húgom kinevettek, de a nagymamám nagyon komolyan magyarázta, hogy ez nem lehetséges, talán csak valaki fönt legeltette a juhokat… Életem leghosszabb éjszakája volt, kavarogtak bennem a kérdések: valóban láthattam a Szűzanyát? Normális vagyok, vagy nem? Korábban még nem hallottam jelenésekről...

A hír gyorsan elterjedt, másnap nagyon sokan eljöttek a környékről. Nagymamám megfogta a kezemet, s azt mondta, nem engedlek sehova… De hirtelen villanást, nagy fényt láttunk a hegyen. És mind a hatan szinte egyszerre kezdtünk felfelé szaladni, úgy, hogy senki nem tudott utolérni. Olyan szépet nem láttam sem előtte, sem utána, mint amilyen a Szűzanya. Nagyon meleg, lágy, kék a szeme, hosszú sötét a haja, 20 év körülinek tűnik. Szürke ruhája van, fején fehér fátyol, s csillagokból korona. Egy kis felhőn áll. Forró szeretet árad belőle, az Isten szeretete… Én voltam az első, aki kérdéssel fordult felé. Ugyanis két hónappal korábban meghalt az édesanyám. Így mindjárt azt kérdeztem: ,,Szűzanyám, hol van az anyukám?” Ő mosolyogva válaszolt: ,,Velem van”. És még azt mondta: ,,Ne féljetek semmitől sem, akármi történik, én mindig veletek leszek.” Közben odaértek az emberek, akik követtek minket, s látták rajtunk, hogy valami rendkívüli történik. Miután elmeséltük, kértek, másnap vigyünk magunkkal szentelt vizet, s hintsük meg a látomást. Ezt Vicka meg is tette, miközben ezt mondta: ,,Ha Istentől jöttél, maradj velünk, ha nem, menj el tőlünk!” Akkor a Szűzanya újból ránk mosolygott, s így szólt: ,,Én vagyok a Béke királynője”...

Az ő első üzenete: béke. Imára hív minket, megtérésre, böjtre, bűnbánatra. Már az első találkozáskor kérte, hogy mondjunk el minden nap legalább egy Hiszekegyet, egy Miatyánkot, Üdvözlégyet, Dicsőséget… Később már azt kérte, hogy egy rózsafüzért imádkozzunk minden nap, és hogy böjtöljünk péntekenként. Ahogy szép lassan vezetett minket az imádságban, kérte, böjtöljünk szerdán is, s mindhárom rózsafüzért imádkozzuk el. De felhívta a figyelmünket, hogy szívvel imádkozzuk. Sokan megkérdik, ez mit jelent. Ha sokat imádkozik az ember, átéli az imát, az az imádság szíve…

’81-től ’85-ig minden nap voltak jelenéseim. A Szűzanya a nem egész 4 év alatt lediktálta az élettörténetét, s megmondta azt is, hogy egy nap kinek adjam oda ezt az írást.
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

A leghosszabb ideig - egy órán át – 1985. május 7-én maradt velem, akkor kaptam tőle a 10. titkot. Azóta évente csak egyszer, június 25-én láthatom. Azon a ’85-ös május 7-i találkozáson óriási ajándékot adott nekem. De nem csak nekem! Ez az ajándék nagy kegyelem az egész világ számára. Mert sokan kérdik, létezik-e élet a földi élet után. Én élő tanúja vagyok annak, hogy igen, a földi élet után vár ránk az örök élet. Ugyanis akkor édesanyám jött oda hozzám, átölelt, megcsókolt, s azt mondta: ,,Büszke vagyok rád, hogy éled az Isten akaratát…”

A Szűzanya kéri, térjünk vissza a hit, bűnbánat, béke, imádság útjára. Hangsúlyozza, rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e ezeket az üzeneteket, élünk-e velük, vagy sem… Minden látnoknak van külön missziója, ki miért imádkozik. Van, aki a papokért, fiatalokért, betegekért, vagy azokért, akik még nem érezték az Isten szeretetét szívükben. Én a családokért imádkozom. A Szűzanya kér minket, hogy tiszteljük a házasság szentségét, imádkozzunk együtt a családokban, menjünk együtt vasárnap szentmisére, és legalább havonta egyszer gyónjunk. Életünk központja a Szentírás legyen! Idén június 25-én 6 percig volt velem a Szűzanya, az otthonomban. Újból elmagyarázta az egyik titkot, és anyai áldását adta mindnyájunkra.

Kérem önöket, hordják szívükben a Szűzanya üzeneteit, vigyék el családjaikba, otthonaikba, országukba, egyházközségükbe, mert csak így tudunk segíteni neki. Imádkozzunk egymásért, hogy mindannyian tegyünk azért, hogy megvalósuljon a Szűzanya és az Isten terve.

A helyi egyházközség magyar tolmácsa, Olga fordítása alapján lejegyezte: Dobos Klára

(Fotók a tanúságtételről a Képgalériában láthatók)